Már a 2007-es Strange House is remek lemez volt a maga nyers, '60-as évek garázsrockját idéző számaival, és igazán senkinek nem lehetett volna egy szava sem, ha a zenekar ugyanezt az irányt célozza meg az ezt követő lemezén, a Primary Colours mégis másképp lett nagyszerű. Így.
Persze az sem mellékes, hogy a dologban ott van Geoff Barrow (Portishead) keze is, de azért az valószínűleg nem csak az ő érdeme, hogy a Primary Colours volt talán az egyetlen tavalyi lemez, amit tényleg minden elfogultság nélkül igazán élveztem.
