A Big Jumpsnál stílusosabb dal nem is szólhatna ma, elmagyarázom röviden miért.
Történt ugyanis, hogy tavaly szeptemberben volt egy jelentéktelen kis balesetem, ami pár hétre gipszbe kényszerítette a lábam, akinek ez nem tetszett, de hát mit tehetett ellene? Ugyan gipsz (szerencsére) nem került a lábamra, azért sikerült idén is összetörnöm magam, így most a "szokásos" szeptemberi kényszerpihenőmet töltöm otthon. Érdekes egybeesés, hogy tavaly nemcsak hogy ugyanabban hónapban történt a baleset, hanem hasonló körítés mellett is: egyrészt tesi órán, másrészt pedig akkor is koncertre akartam menni, de nagyon. Akkor a Coldplay lett volna a soros, idén Emilíana Torrini a cél. Kísérteties, nem? Az ő dala szóljon tehát ma minden törött/kificamodott/rándult/zúzódott lábú embertársam tiszteletére.
